Hazaértem, és folytatnám limitált képességeküeknek szánalmasnak tünő önsajnáltatásomat.
Tehát a boldogság eltünhet?Szerintem ez az emberen múlik. Manapság már minden féle jelentéktelen dolgok vannak a világba ami,ha nem érdekelne boldogabbak lehetnénk.Ilyen ez a mondat:"Őrízd meg a becsületed ne fuss utánna.Nehogy megpróbáld,mert úgyis rossz lesz".Na ezek azok a mondatok amikkel talán a média fertőzi az embert.Apa és Anya kapcsolata nagyon bonyolult volt,de akárhányszor valaki modnta volna amásiknak hogy de én akkoris veled akarok lenni és sajnálom és rájöttem, meg is oldódott volna.De ez az erkölcs, ez a hamis erkölcs, hogy én ilyet nem teszek,ez megállította a boldogságot, pedig csak gondolkozni kéne.Apám számtalanszor maradhatott volna, de mégse tette.Anya számtalanszor megbocsáthatott volna de mégse tette.Van egy szív ami érez,másoknál nem így működik vajon?Elhagytáke gymást egysmás miatt, de mégis egymáson jár az eszük,mégis kiváncsiak mit cisnál amásik, hogy van.Ez így nem normális.Ellehet másokkal terelni a figyelmet,hogy ő jófej, de sose lesz olyan jó talán mint ami volt,ami jó volt.Tévedés és szánalmas önbecsülés.Mennyivel egyszerűbb lenne kimondani a dolgokat.Bonyolult a világ,és az emberek talán már nem is emberek.
