Ezekre a dolgokra már alig emlékszem, és alig tudom őket feleleveníteni.Ienkor erős voltam nagyon, és nem éreztem fájdalmat hogy Apa és Anya veszekszik nem éreztem azt,hogy valaha ebből baj lehet, vagy valamien módon kijön rajtam, és máig is se hiszem, de valami mintha akkor elkezdődött volna, és még most is tart.Apa és Anya addig boldognak tüntek és mit lát a gyerek boldogságot ő is boldog.Vajon ez tényleg így van?Ez meghatározza az érzéseinket a jövőben?Ezek olyan aggasztó kérdések, hogy az ember bele is őrülhet..Sokat veszekedtek, és igazából csak szomorúságot árasztottak,gondterheltséged.És ez olyan volt,mint amiket én érezhetek legbelül, csak én már iylen fiatalon? 18 évesen?.Apának és Anyának sose volt mással viszonya, nem jártak mással soha, sose.Ezáltal semmi lelkiiismeretfurdalásuk nem lehetett.Ez a dolog engem valahogy csábít.Ebben avilágban már az emberek erkölcstelennek tünnek.Az emberek nem éreznek olyan erősen,mint régen.Engedjétek meg hogy elmodnjam egyik elméletemet.Az emberi érzelmek csak akkor erősek,hogyha valami iszonyat történik velük.Gongoljunk bele, a háborúban egy egy kapcsolatért mit nem adtak volna, vagy éppenséggel adtak, és akár öngyilkosok is lettek a katonák, hogy családjukat ne érhessen baj.Vajon ezt békeidőben megtennénk?Vajon a mai fiatalok szerelme valóban olyan kevés, és nem csak a fiataloké, hanem a felnőtteké,Rohanó világ ez..Az idő tellik és kevés dolog az ami megadatik.Visszkanyarodva Anyáék frigyére, lelkiismeretes szerelem, szinte a gondtalanságot jelenti.(véleméynem szerint).Remek nyaralásokat öltötünk együtt, sokat nevettünk, boldogok voltunk együtt..De most mindenki egyedül van Anya,Timi(tesóm),Apa,Én.Mindenki megtalálja azonban a helyét a világban azt mondják nekem is van helyem,de az mostmár nincs meg amire vágytam,de még meglehet és ez tart életben.Folyt. köv. Alvás, nem szeretem, mert akkor egyedülmaradok a gondolataimmal:)
